A 4 éves gyermekem egyszer telibekáromkodta az óvodát. Egy síró kislányt vigasztalt a kislány anyukájával együtt:
- Dórika, Dórika,..
Aztán gyermekem elunta:
- MIA F@SZ VAN DÓÓÓRIKAAA???
Esküszöm nem otthon hallotta! Dórika akkor a szomszédunkban lakott, duplán ciki.
Volt még egy, a bölcsiben a fiam ráüvöltött - csak úgy - a társára:
- Oroszlán vagyok, VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Az meg bőgni kezdett.
Manyecska
--
Az egyik rokon gyermek három éves körül van, és kedvenc nótája mostanában az hogy: "Bugyi, kakis bugyi, bugyi vagy, kakis bugyi vagy..." Ezt dallamosan énekli, és saját elmondása szerint az oviban tanulta - gondolom nem a dajkáktól. A legváratlanabb és legnemmegfelelőbb helyeken áll neki énekelni. Többnyire mi faarcot vágunk és nem reagálunk, hátha úgy nem veszik észre mit énekel, vagy azt hiszik, rosszul hallják.
Helianthus
--
Nekem elképesztő jólnevelt gyerekeim vannak, az nagyobbik is csak egyszer rókázott az étteremben az asztalra. Kivédhetetlen malőr volt.
Az úgy volt, hogy még pici volt a gyermek, valami két éves körül, és imádta a tojásrántottát, képes volt felnőttadagokat legyűrni belőle. Egyszer egy ilyen reggeli után voltunk valami étteremben délutánfele, kint ültünk a kerthelyiségben, eszegetünk. A gyermek az ölemben ül, és elkezd sírni, de nem mondja mi a baja (már folyékonyan tudott beszélni) kérdezem, nézem, csak sír, de nem szól semmit. Fél perc múlva sugárban hányta ki a reggeli extra adag rántottáját, jutott belőle az asztalra, az én nyakamba, a padlóra meg a székre is, meg olyan kétméter sugarú körben szerintem mindenhova. A kedves vendégek, akik a szomszédos asztaloknál ültek, utálkozva tették le az evőeszközt, hirtelen mindenki zahlen bitte-t rikoltott, olyan 10 perc múlva csak egy öreg párocska maradt, akik valszeg süketek meg vakok voltak már. Hazaoldalogtunk, azóta se voltunk ott.
Giraffus