1980-ban történt velem. Szakközépbe jártam Szegeden, és szakmai gyakorlatra jártunk át Makóra. Hajnalban kellet indulni, hogy időben átérjünk. A sulitól indultunk a pályaudvarra, de még nem volt tuja jegyünk, olyan korán még nem volt nyitva semmi, így kénytelenek voltunk potyázni. Két megálló után egy ellenőrnő szállt fel. Bukta, leszállítás. Hárman összedobtunk 200 forintnyi büntit.
Az elkövetkező években többször láttam az ellenőrnőt a villamoson. Jegyem mindig volt. Eltelt 23 év...
Közlekedési rendőrként éppen baleset helyszínelő oktatásra mentünk, amikor mellettünk lefékezett egy troli, leszállt az ismerős ellenőrnő egy fiatal párral. Kérte, igazoltassuk őket a bünti miatt. Na, én kollégákat félreállítva kezembe vettem az intézkedést. Elkértem a két fiatal iratait, majd elkezdtem kitölteni az ellenőrnőtől kapott nyomtatványt. Az ellenőr kezeit dörzsölve, mosolyogva konstatálta a nagy fogást. Közben kollégáim a vállam fölött lesekedtek és kuncogtak, mert ők látták amit az ellenőr nem, az igazoltatott fiatalember adataihoz ezt írtam: Petőfi Sándor, született 1948-ban Segesváron, a lány pedig Szendrei Júlia... Az intézkedés végeztével az ellenőr csak összecsapta a papírjait, majd felugrott az éppen befutó trolira. Szegény megszeppent fiatalokat pedig megnyugtattam, hogy az általa felírt adatok alapján biztos nem kapnak büntit. A kollégák ekkor már hangosan nevettek, főleg amikor elmeséltem, hogy miért tettem.
Charles
