Szaktársammal egy esős reggelen mentünk első órára. Eléggé kómásak voltunk, még az idő is rásegített. Vittem magammal a szivárvány színű esernyőmet. Kiderült, hogy elmarad az óra, így feleslegesen mentünk be. Elindultunk lefelé a lépcsőn, majd végig a folyosón. Pár diák eléggé érdekesen nézett rám, és nem értettem, hogy miért. A társam előttem ment, így nem láthatta, hogy mi a röhej tárgya: úgy mentem végig az épületben, hogy a nyitott esernyőt a fejem felett tartottam és nem jutott el a tudatomig.
__
Ültünk barátnőmmel a vonaton egy négyes ülésben szemben egymással. Szokásos szitu: jön a kalauz, kéri a jegyeket. Ahogy nyúlt érte, észrevettem, hogy a keze foltos. (Gondolom valami pigmenthiány lehet.) Amikor továbbment – legalábbis én azt hittem –, hangosan mondom barátnőmnek:
– Láttad a kezét?! BOCI!!!
Barátnőm köpni, nyelni nem tudott... a kalauz végig mögöttem állt... égtem mint a fáklya.
