Ciki sztorik - valós történetek

   Kint teregettem az erkélyen, kétéves unokám a szobában játszott. Aztán oda akart totyogni hozzám, és sikeresen rámcsukta az erkélyajtót. Köpni-nyelni nem tudtam, ki voltam zárva egy szál bugyiban és melltartóban. Mutogattam neki, hogy fordítsa el a kilincset, meg is próbálta, de nem sikerült neki. Akkor a szomszédoknak kezdtem el kiabálni, de nem hallott meg senki. A következő ötletem az volt, hogy kitöröm az üveget, de ilyen vastag háromszoros üveg volt a műanyag ajtóban, nem voltam benne biztos, hogy képes vagyok rá, na meg a gyerek is ott volt a másik olalon, nem akartam, hogy megsérüljön. Ha meg csak félig sikerül kitörnöm, akkor be se jutok, és nem is tudom megakadályozni, hogy megvágja magát, ott vérzik el a szemem előtt...
   Elkezdtem neki az ajtón kereszül énekelni, mutogatni, hogy lekössem a figyelmét. Attól féltem, hogy elkolbászol valamerre a lakásban, egyedül meg nem hagyhatom, akkor biztos átmegyek az üvegen...
   Másfél órán át szórakoztattam. Végül közölte, hogy éhes. Ajaj, ha kimegy a konyhába... de látszott rajta, hogy álmos is. Nagyokat pislogott, majd fogta magát, és lefeküdt a heverőre. Nagy kő esett le a szívemről. Nem mertem már kiabálni, csöndben ücsörögtem az erkélyen, és vártam.
   A jószerencse végül a férjem képében jelent meg, ahogy hazaért a munkából. Nem kicsit lepődött meg, mikor azt látta, hogy integetek az erkélyről, miközben a gyerek békésen szundikál a szobában.