Utálok bankba járni, mert mindig beégek valamivel. Az alábbi két esetet sosem felejtem el.

Ülök az épületben, már húztam sorszámot is. Várom, hogy a nagy kijelzőn megjelenjen az én számom, és az ablak száma, ahová mennem kell. Nem telt bele sok idő, mehettem is a 15-ös számú ablakhoz. Leülök, mondom az ügyintézőnek a problémámat, aki először csak némán figyelt, majd megszólal: – Jó, de nem én hívtalak – A mellette lévő ablakban a nő majd megszakad a nevetéstől, majd mondja: – Én hívtalak – Nem volt egyértelmű számomra, hogy a jobb, vagy a bal oldali ablakhoz tartozik-e a szám, sajnos pont a rosszat választottam.

Második eset szintén ugyanebben a bankban történt, de szerencsére másik ügyintézővel. Segített, hogyan kell bejelentkezni az internetes bankfiókomba. Ehhez mindig elküldenek bejelentkezéskor egy SMS kódot, amit be kell ütnöm. Be is pittyent a telóm, jött az SMS. Szórakozottan elkezdtem neki diktálni a betűket és számjegyeket. Az egyik betűhöz érve elkezdem: – Ööö.. egy fordított 3-as – Az ügyintéző elég érdekes fejjel válaszol: – Az egy E betű – El nem tudom képzelni, hogy ilyenkor nekem az agyam hol van... Remélem soha többé nem futok össze azzal a nővel.