Bejegyzések

Ciki sztorik, valós történetek

Esett már meg veled is hasonló?
Nagyon szégyelled?
Könnyíts magadon, írd meg nekem:

Ígérem, nem mondom el senkinek ;)






















.

Dávid, van zacskód?

2013.07.03. 12:49 atpijkamo

   Osztálykiránduláson voltunk. Minden jól ment, persze poénból beleittam két vízesésbe, mert miért ne. Délután kettő felé megérkeztünk, kupaktanács volt, meg minden. Én voltam az egyik fiúszoba úgymond "főnöke". Persze én lettem a szoba kulcsáért is felelős (így is akartam). Amikor az osztály utolsó bulija elindult volna (mert hetedikben az oszrály egy része gimibe fog járni, köztük én is), elvesztettem a kulcsot. Este csak a házak gyenge fényei világítottak, a WC nagyon messze volt, lehetetlen sötét úton. Még az egyik anyuka is félt egyedül kimenni. Rengeteg ideig kerestük, mikor nem lett meg, elhatároztuk, hogy az ajtót eltorlaszoljuk egy kicsi szekrénnyel.
   Éppen mikor aludni kellett, és az egész osztálybulit lefújták, meglett a kulcs a hálózsákomban. Elaludtunk. Hajnali egy múltán nem sokkal felébredek (később kiderült, hogy pont akkor mentek el az felügyelő szülők aludni), hogy rosszul vagyok. Felébresztettem a legjobb haveromat, hogy segítsen, mert hánynom kell. Erre ő nagynehezen felébredve félig kómásan: – Menj ki a vécére! – Mint már említettem, marha messze volt, félelmetes úton, csak haverral lehetett kimenni.
   Már annyira hánynom kellett, hogy félkómásan egyedül kerestem a kulcsot. Mire ráeszméltem, hol van, addigra késő volt: BLÖEEEE! Behánytam az ajtóba. Eltocsogtam az ágyamig, bebújtam a hálózsákomba.
   Hajnali fél négy van. Felébredek. Felébresztettem ismét a legjobb haveromat, hogy szarnom kell. Ismét kómásan: – Kérd meg a Dávidot, hogy kísérjen ki téged! – De! Gondolom már sokatoknak volt hasmenése. Tudjátok milyen, amikor már a vécén ültök hasmenéssel, és görcsbe rándul a hasatok. Na én kb. arra ébredtem. Így, amikor felmentem Dávidhoz, már nem a kikísérés jutott eszembe, hanem hogy zacskóba szarjak. Hosszú óráknak tűnő ébresztgetés után felébredt. Elmondtam, mi van. Keresi a zacskót. Nincs. Lefutok a lépcsőn, amin olyan szar lépcsőfokok vannak, hogy lehetetlen rajtuk futni. Találtam egy zacskót, belefostam. Kitöröltem, leraktam valahova. Aludni már nem tudtam. Az egyik osztálytársamtól utólag tudtam meg, hogy végig látta az egészet. A kirándulásra kevés pénzt, kaját, piát vittem, az új telómat is csak titokbam, amiért otthon büntetést kaptam + az egész osztály rajtam röhögött, meg csúfoltak.
   Szóval, behánytam, befostam, kigúnyoltak, éhes voltam, szomjas, fáradt, kimerültem és otthon pedig egy hétig nem gépezhettem, mert tiltás ellenére elvittem az új telefonomat, habár, nem lett semmi baja.
   Azóta is híres nálunk a jelmondat: "Dávid, van zacskód?"

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://deciki.blog.hu/api/trackback/id/tr935389159

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása