Ciki sztorik - valós történetek

   Karácsonykor két barátnőmmel iszogattunk. Esti programnak elterveztük, hogy elmegyünk az éjféli misére, de mi sehol nem bírjuk ki röhögés nélkül, így elötte megfogadtuk, hogy egymásra se nézünk ha bemegyünk, hogy véletlenül se tudjunk nevetni. Amikor a templomba értünk nem nevettünk, bementünk és leültünk egymás mellé. Először voltunk abban a templomban, így csodáltuk mennyire szép. Az egyik barátőm azt mondja: - Milyen szép. - A másik barátnőm azt értette, hogy azt mondja széf - amibe a pénzt szokás belerakni. Ezen mindhárman elkezdtünk röhögni, egyre hangosabban, és mindenki minket nézett. Ott voltak a tanáraim is, de mi nem bírtuk akkor sem abbahagyni a nevetést. Az egyik barátnőm kiszaladt a templomból, mi ketten bentmaradtunk. Azt gondoltunk, már nem fogunk nevetni, de még hangosabban kitört belőlünk a nevetés, mire mégtöbb ember figyelt ránk. Gyorsan felálltunk a barátnőmmel és mi is kiszaladunk a templomból, aztán kint folytattuk a röhögést. Utána a tanárok sokat szidtak.