Egyszer, amikor az udvari szünetben fel kellet menni a terembe (mindig így van), azon a napon nagyon nagy szerencsém volt. Mert a suliban csigalépcsőnk van, én mindig le szoktam nézni, és pont ott volt az a fiú, aki nagyon tesztet nekem... Egyfolytában őt néztem, amikor ő észrevett engem, hogy én nézem. El kezdett futni felém, és én is el kezdtem futni. Befutottam a termünkbe, gyorsan becsaptam magam után az ajtót. De eltévesztetem, mert véletlenül a mellettünk lévő terembe mentem be. Bocsánatot kértem tőlük, kinéztem, és láttam, hogy csalódottan megy el az a fiú, aki tetszett. Akkor volt nekünk rajzóránk és az a másik oldalon van (és a szembe lévő terem az az övé), nagyon lassan mentem, nehogy összefussak vele. Odaértem, de késett a tanár, és az övéké is (mi a terem előtt sorakoztunk ők meg kint szórakoztak), hirtelen kijött, és pont kiszúrt. Odajött hozzám, és megkérdezte, hogy miért bámultam. És én meg azt mondtam hogy: – Mert tetszel – és ő meg azt mondta, hogy te is nekem, és azóta is együtt vagyunk.
Tetszik, akkor spuri!
2013.07.04. 18:23 atpijkamo
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://deciki.blog.hu/api/trackback/id/tr795391358
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.