Ciki sztorik - valós történetek

   Októbertől márciusig a hétvégi programunk a jégkorizás. A legjobb barátommal szoktam menni, de most kivételesen egy másik társasághoz verődtem. Ott volt egy barátnőm akinek zsebkendő kellett. Úgy voltam vele, hogy a haveromnak tuti nincs, de ott volt vele az a srác, aki nagyon helyes, meg hát bejön nekem... Odacsúsztunk hát, a barátnőmmel, hogy akkor kérek zsepit. Ám ekkor a haverom, éktelenül elkezdett kiabálni, hogy mi a fenéért nem érti meg az emberiség, hogy neki nincs zsebkendője. Majd mosolyogva odafordultam a sráchoz aki tetszik, oda akartam hajolni akartam, hogy megkérdezzem tőle, hátha neki van zsepije. Ám ekkor valaki hátulról belém jött, ráestem a srácra. Óriásit borultunk, én pedig, hát mit szépítsek, tökön térdeltem és lesmároltam egyszerre. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik is az égőbb. Bocsánatot kértem tőle, de azóta úgy hív, hogy a Zsepiscsaj.
   Nem járunk, szóval nem lett ez happy end. De azóta is mindig jön velünk korizni.