Bejegyzések

Ciki sztorik, valós történetek

Esett már meg veled is hasonló?
Nagyon szégyelled?
Könnyíts magadon, írd meg nekem:

Ígérem, nem mondom el senkinek ;)






















.

Finnországi nyaralás

2012.07.18. 09:39 _atpijkamo

   Finnországba utaztam egy barátnőmhöz, szerencsére ott többnyire beszélnek angolul. Repülővel mentem, este 11 magasságában szállt le a gép. Minden rendben volt, kijöttem a fogadóterembe, de sehol nem láttam ismerős arcot. Gondoltam semmi baj, biztos késik, kimentem, elszívtam egy cigit, 10 perc után még mindig sehol senki, elkezdtem aggódni. Gondoltam felhívom, hogy wtf, a baj ott kezdődött, hogy a telefonom le volt merülve. Megkérdeztem egy majdnem kopasz, piercinges tetovált, egyébként reptéri alkalmazottnak tűnő nőt, hogy hol találok konnektort. Jött a válasz, hogy ő igazából nem is ide tartozik, nem tud segíteni. Még két sikertelen kísérlet után elküldtek egy velem szemben lévő kávézószerű részhez. Felhívtam a csajt, beszélgetés a háttérben, kérdem, hol vagy. Válasz: lógok a haverokkal itt: (egy kimondhatatlan nevű város, ami nem az otthona). Kiderült, hogy ő azt hitte, hogy én csak másnap érkezem. Persze egyből elkezdett mentegetőzni, égett a kis arca, azonnal indul értem stb. mondom, nyugodj meg és írd meg, hol vagy pontosan. Itt jött a számomra kimondhatatlan nevű város neve, gyorsan megnéztem a reptéri wifin: kb. 100 km északra. Mondta (írta), hogy azonnal jön értem, erre én persze nem engedtem kocsiba ülni ilyen állapotban, felajánlottam, hogy fogok egy buszt.
   Itt jött a challenge 2. fele. Először én hülye, kimentem a reptéri buszmegállókba és elkezdtem random embereket kérdezgetni, és mutattam nekik a sudoku füzetemre felírt címet. Ők mind rendre visszakérdeztek, ez a város? A végére megtanultam én is kimondani. Az ottani emberek nem segítettek sokat, az 5. emberke visszaküldött az épületbe, hátha van ott egy menetrend. Megint elővettem a piercinges nőt, aki ismét nem tudott segíteni, elküldött egy információs pulthoz. Ott megkérdeztem a nőt, hogy hogy jutok el ide és ide. Szerencsémre volt közvetlen járat, negyed egykor indult a 2. állomásról. Megírtam szegény lánynak, hogy van busz, ekkor indul, akkor ér oda. Örült, mint majom a farkának, a telefonom szerint viszont még volt másfél órám a buszig. Negyed órát ültem a megállóban, aztán meguntam, meg hideg is volt, bementem az épületbe, gondoltam, rengeteg időm van, nézek egy filmet a laptopomon vagy valami. Aztán eszembe jutott, hogy nem állítottam át az időzónát a semmimen, +1 óra nekik, és volt két percem, hogy elpakoljak mindent és kiérjek a megállóba. Rohantam, mint a veszett egér, a sofőr már indult volna, csak hogy biztosra menjek megkérdeztem, hogy megáll-e ott, ahova mennék, mondja: igen. Na, jó helyen vagyok, fel is szálltam, laza 1 órás út után megérkeztem, ott várt a barátnőm és még 2 ismerős.
   Challenge part 3: midsummer fesztiválra mentek a rokonaihoz, akiknek csak egy kis házikójuk volt valami kempingben. Hajnali 3-kor közölték, hogy akkor most a kocsiban kéne aludnunk, mert a házban nincs hely senkinek négyünk közül. Ez volt az első, hogy kocsiban éjszakáztam, rohadt hideg volt, világos, és csak egy vékony plédet kaptam takarózni. Jól kezdődött a nyaralás.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://deciki.blog.hu/api/trackback/id/tr214659157

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása