Egy barátnőmmel sétáltam békésen az utcán nyáron. Már kezdett sötétedni, de elég biztonságos környéken voltunk, így nem kapkodtuk a lábunkat. Hallom, hogy egy kocsi jön mögöttünk. Kimentünk teljesen az út szélére, hogy el tudjon menni, de nem ment. Követett minket. Na már itt beparáztam. Aztán egy férfi hang hallatszott ki a kocsiból:
– Hé, lányok!
Itt már teljesen elvesztettem az önuralmam, megfogtam a barátnőm kezét, és elkezdtem vele rohanni. De az autó csak jött utánunk. A belemet majd kiköptem, annyira gyorsan futottunk. A lábaim már alig érintették a talajt. Sylvi, a barátnőm, egyre jobban lassult.
– Fuss már, Te szerencsétlen! – ordítottam.
Az autó továbbra is követett:
– Sylvi, Lea! Álljatok már meg! – kiabálta a kocsiban ülő illető.
Ismerős volt a hangja. Sylvi apukája volt.
Üldözéses jelenet
2013.06.11. 14:47 atpijkamo*
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://deciki.blog.hu/api/trackback/id/tr985354440
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.