Tesiórán én, mit mindig, a kapuba álltam, és nagyon unatkoztam. Nem dobott senki, még csak a térfelemen se volt senki. Én meg ahogy eltanultam a nagyobbaktól, felültem a kapu utáni lécre és radiátorra. De azzal nem számoltam, hogy ott rés is van, én meg beestem közé. Pont kapura dobtak, és csoda történt, kivédtem lábbal.
Mindenki röhögött, még én is. Nem éreztem cikinek, csak kicsit, de egyedül az osztály látta. Még az egyébként morcos tesitanárom is elnvette magát. Szóval akkor egyáltalán nem volt ciki, csak mikor egy hónapig deszkásnak csúfoltak. De utána nem volt már semmi.
Egy életre megjegyeztem hova ne üljek.
Hova ne üljek
2013.12.11. 11:00 atpijkamo
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://deciki.blog.hu/api/trackback/id/tr975682344
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
