Körübelül 10 éves lehettem. A nevelő anyukámmal elmentünk a boltba. Mivel én alsós koromban napközis voltam, és mindig segítettem a takarító néninek, Erzsike néninek takarítani, mindig kaptam tőle valami finomságot. Szóval sétálunk a kocsihoz a nevelő anyukámmal, és kb. 5 méterre meglátom Erzsike nénit. Elkiáltom magam hogy:
– CSÓKOLOM, ERZSIKE NÉNI!
Halál égő volt, mert jött szembe, én meg integettem neki, és nem értettem, hogy miért nem köszönt. És rájöttem azután, hogy nem is ő az, csak nagyon hasonlított rá. De nagyon égő volt, mert az egész főtér engem nézet. Hát ennyi a sztorim.
Csókolom, Erzsike néni!
2014.01.13. 17:17 atpijkamo
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://deciki.blog.hu/api/trackback/id/tr255717925
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
