Ciki sztorik - valós történetek

   Táborban voltunk, az utolsó napon. Ilyenkor mindig táncolunk, mivel a sulim szervezte, és gimibe járok, ezért nem túlzok, ha azt mondom, hogy voltunk vagy kétszázan. Na szóval, a fiúk álltak a belső körön, a lányok a külső körön. Countrysat táncoltunk, amikor jött egy madársereg. Szépen csodáltuk tánc közben, amikor egy toccsanást érzek a fejemen. Sikeresen belenyúltam a híg madárfosba. A párom meg is kérdezte hogy ugye nem baj ha, nem fogja meg a kezem. Erre a haverjaival elkezdett röhögni. Na ennyi nem volt elég, de a csaphoz is el kellet jutnom, hogy lemossam magamról, ezért át kellet vágnom az óriási körön. Majdnem az egész suli engem nézett, és röhögött, mert folyt a fejemről a hülye madárkaki.

   Reggel ülök a gép előtt, csönd van. Hallok valamit az ágyam mögül, valami kaparást. Mondom, csak nem a hörcsög? Megnéztem a hörcsög házát... nem volt benne! Kétsgébeesetten hívtam anyukámat, aki már a lépcsőházban volt. Sírtam, mert azt gondoltam, baja lesz. Az egész házban halloták az ordításomat. Erre ő kitolja az ágyat, és hozza a hörcsög kedvenc gömbjét. Odarakja, a hörcsög nem akar kijönni. Hoztunk ki szotyit a háza elé. Kijött, belerakta anyukám, és beengedte. Már jólvan a hörcsög.

   Évzáró volt. Mikor mentünk befelé az osztályba, ő ment előttem. Engem hátulról meglöktek, és úgy estem el, hogy pont úgy látszott, mintha megcsókolnám. Erre a fiú és és én is vörösek lettünk. Az osztályban megkaptuk a biziket, és hazafelé tartottam. Egyedül ott jött szemben egy virággal a kezében. Én úgy gondoltam, hogy biztos a barátnőjének vette, meg minden. Erre kiabálja a nevemet, akkor tiszta ideg voltam. Én megálltam, és hátranéztem. Láttam, hogy rohan felém. Én izgultam, meg minden, erre megfogja a kezemet, és azt mondja SZERETLEK! És MEGCSÓKOL! Én persze örültem meg minden, csak azt nem értettem, hogy a barátnőjével mi van. Megkérdeztem, és azt mondta, szakítottak. Örültem, de valakinek összetörtem a szívét. Az osztályunkból az egyik fiú is helyes volt, és ő is járni akart velem. És odajött a másik fiú is. Én meg csak ott álltam piros fejjel. A végén nem tudtam dönteni  De a másik fiúval, az osztálytársammal szemben lakom, és vele összejöttem, és hát nagyon szeretem még most is. A másik fiú is helyes, de ő nem annyira. Volt már csók, sőt még...

   Tesióra volt. Az volt a feladat, hogy üljünk a padra, és húzzuk magunkat végig rajta. Ráültem, és nem vettem észre hogy egy szög kiállt a padból, az első mozdulatomnál beleakadt a gatyám, éreztem hogy valami nem stimmel. Felálltam, és egy hatalmas lyuk volt a fenekemen. Mindenki röhögött, még a tanár is. Át akartam cserélni a nadrágom, de nem a tanár nem engedte. Az volt a szerencsém, hogy le tudtam húzni addig a pólómat, hogy eltakarja, de egész órán égett a pofám miatta, ráadásul le sem ülhettem, hanem tesiznem kellett. Mindenki engem bámult egész órán.

   Nagyon tetszett nekem egy fiú, a legjobb barátnőmmel szúrtuk ki őt. Elkezdtünk odamenni hozzá, meg a haverjaihoz, szerencsére sok fiút ismertem onnan, bemutatkoztunk neki. Másnap mondta a legjobb barátnőm hogy találkozzunk hármasban, én, a legjobb barátnőm és az a fiú. Leültünk egy padra a barátnőmmel, jön a fiú, én arcon puszilom, mert már tegnap megbeszéltük, hogy adhatok neki puszit. Odamegy hozzá a barátnőm, és ő meg megcsókolja, én meg kérdezem, hogy ez most mi volt? Ők meg elkezdték mondani, hogy már tegnap óta együtt járnak. Nagyon kiakadtam. Felmentünk hozzánk, és elkezdte a barátnőm, hogy lefotóznám-e őket az ágyamban... Én meg mondtam, hogy persze. Nem akartam bunkó lenni, mert mégiscsak a legjobb barátnőm. És egész végig azt kellet fotóznom, hogy ők csókolóznak, és egymáson fekszenek mintha izélnének...

   Egyszer, amikor az udvari szünetben fel kellet menni a terembe (mindig így van), azon a napon nagyon nagy szerencsém volt. Mert a suliban csigalépcsőnk van, én mindig le szoktam nézni, és pont ott volt az a fiú, aki nagyon tesztet nekem... Egyfolytában őt néztem, amikor ő észrevett engem, hogy én nézem. El kezdett futni felém, és én is el kezdtem futni. Befutottam a termünkbe, gyorsan becsaptam magam után az ajtót. De eltévesztetem, mert véletlenül a mellettünk lévő terembe mentem be. Bocsánatot kértem tőlük, kinéztem, és láttam, hogy csalódottan megy el az a fiú, aki tetszett. Akkor volt nekünk rajzóránk és az a másik oldalon van (és a szembe lévő terem az az övé), nagyon lassan mentem, nehogy összefussak vele. Odaértem, de késett a tanár, és az övéké is (mi a terem előtt sorakoztunk ők meg kint szórakoztak), hirtelen kijött, és pont kiszúrt. Odajött hozzám, és megkérdezte, hogy miért bámultam. És én meg azt mondtam hogy: – Mert tetszel – és ő meg azt mondta, hogy te is nekem, és azóta is együtt vagyunk.

   Egyik nap a suliban rajzóra volt, ott a tanár ugye segíteni szokott nekünk. Épp leguggolt az egyik barátnőmhöz, amikor én a hajamat gumiztam. Először a fiúk, majd utána mindenki elkezdett röhögni. Én azt hittem, hogy a hajamon nevetnek, mert roszra sikeredett a kontyom. De akkor a fiúk, akik szakadtak a nevetéstől, elmagyarázták és megmutatták, hogy a tanárnőnek kilátszik a barackvirág színű tangája. Pár másodperc múlva teljesen megnyugodva én is röhögtem velük.

~WaTTacukoor~

Utálok bankba járni, mert mindig beégek valamivel. Az alábbi két esetet sosem felejtem el.

Ülök az épületben, már húztam sorszámot is. Várom, hogy a nagy kijelzőn megjelenjen az én számom, és az ablak száma, ahová mennem kell. Nem telt bele sok idő, mehettem is a 15-ös számú ablakhoz. Leülök, mondom az ügyintézőnek a problémámat, aki először csak némán figyelt, majd megszólal: – Jó, de nem én hívtalak – A mellette lévő ablakban a nő majd megszakad a nevetéstől, majd mondja: – Én hívtalak – Nem volt egyértelmű számomra, hogy a jobb, vagy a bal oldali ablakhoz tartozik-e a szám, sajnos pont a rosszat választottam.

Második eset szintén ugyanebben a bankban történt, de szerencsére másik ügyintézővel. Segített, hogyan kell bejelentkezni az internetes bankfiókomba. Ehhez mindig elküldenek bejelentkezéskor egy SMS kódot, amit be kell ütnöm. Be is pittyent a telóm, jött az SMS. Szórakozottan elkezdtem neki diktálni a betűket és számjegyeket. Az egyik betűhöz érve elkezdem: – Ööö.. egy fordított 3-as – Az ügyintéző elég érdekes fejjel válaszol: – Az egy E betű – El nem tudom képzelni, hogy ilyenkor nekem az agyam hol van... Remélem soha többé nem futok össze azzal a nővel.

   Osztálykiránduláson voltunk. Minden jól ment, persze poénból beleittam két vízesésbe, mert miért ne. Délután kettő felé megérkeztünk, kupaktanács volt, meg minden. Én voltam az egyik fiúszoba úgymond "főnöke". Persze én lettem a szoba kulcsáért is felelős (így is akartam). Amikor az osztály utolsó bulija elindult volna (mert hetedikben az oszrály egy része gimibe fog járni, köztük én is), elvesztettem a kulcsot. Este csak a házak gyenge fényei világítottak, a WC nagyon messze volt, lehetetlen sötét úton. Még az egyik anyuka is félt egyedül kimenni. Rengeteg ideig kerestük, mikor nem lett meg, elhatároztuk, hogy az ajtót eltorlaszoljuk egy kicsi szekrénnyel.
   Éppen mikor aludni kellett, és az egész osztálybulit lefújták, meglett a kulcs a hálózsákomban. Elaludtunk. Hajnali egy múltán nem sokkal felébredek (később kiderült, hogy pont akkor mentek el az felügyelő szülők aludni), hogy rosszul vagyok. Felébresztettem a legjobb haveromat, hogy segítsen, mert hánynom kell. Erre ő nagynehezen felébredve félig kómásan: – Menj ki a vécére! – Mint már említettem, marha messze volt, félelmetes úton, csak haverral lehetett kimenni.
   Már annyira hánynom kellett, hogy félkómásan egyedül kerestem a kulcsot. Mire ráeszméltem, hol van, addigra késő volt: BLÖEEEE! Behánytam az ajtóba. Eltocsogtam az ágyamig, bebújtam a hálózsákomba.
   Hajnali fél négy van. Felébredek. Felébresztettem ismét a legjobb haveromat, hogy szarnom kell. Ismét kómásan: – Kérd meg a Dávidot, hogy kísérjen ki téged! – De! Gondolom már sokatoknak volt hasmenése. Tudjátok milyen, amikor már a vécén ültök hasmenéssel, és görcsbe rándul a hasatok. Na én kb. arra ébredtem. Így, amikor felmentem Dávidhoz, már nem a kikísérés jutott eszembe, hanem hogy zacskóba szarjak. Hosszú óráknak tűnő ébresztgetés után felébredt. Elmondtam, mi van. Keresi a zacskót. Nincs. Lefutok a lépcsőn, amin olyan szar lépcsőfokok vannak, hogy lehetetlen rajtuk futni. Találtam egy zacskót, belefostam. Kitöröltem, leraktam valahova. Aludni már nem tudtam. Az egyik osztálytársamtól utólag tudtam meg, hogy végig látta az egészet. A kirándulásra kevés pénzt, kaját, piát vittem, az új telómat is csak titokbam, amiért otthon büntetést kaptam + az egész osztály rajtam röhögött, meg csúfoltak.
   Szóval, behánytam, befostam, kigúnyoltak, éhes voltam, szomjas, fáradt, kimerültem és otthon pedig egy hétig nem gépezhettem, mert tiltás ellenére elvittem az új telefonomat, habár, nem lett semmi baja.
   Azóta is híres nálunk a jelmondat: "Dávid, van zacskód?"

   Szaktársammal egy esős reggelen mentünk első órára. Eléggé kómásak voltunk, még az idő is rásegített. Vittem magammal a szivárvány színű esernyőmet. Kiderült, hogy elmarad az óra, így feleslegesen mentünk be. Elindultunk lefelé a lépcsőn, majd végig a folyosón. Pár diák eléggé érdekesen nézett rám, és nem értettem, hogy miért. A társam előttem ment, így nem láthatta, hogy mi a röhej tárgya: úgy mentem végig az épületben, hogy a nyitott esernyőt a fejem felett tartottam és nem jutott el a tudatomig.
__

   Ültünk barátnőmmel a vonaton egy négyes ülésben szemben egymással. Szokásos szitu: jön a kalauz, kéri a jegyeket. Ahogy nyúlt érte, észrevettem, hogy a keze foltos. (Gondolom valami pigmenthiány lehet.) Amikor továbbment – legalábbis én azt hittem –, hangosan mondom barátnőmnek:
   – Láttad a kezét?! BOCI!!!
   Barátnőm köpni, nyelni nem tudott... a kalauz végig mögöttem állt... égtem mint a fáklya.

   Játszottunk a barátnőimmel és a fiú barátainkkal olyat, hogy kiválasztottunk egy embert aki a többieket megijeszti. Hűű nagyon rossz lett a vége! Elbújt az egyik fiú egy bokorba, és a többiek azt mondták hogy nyugottan menjek oda, mert más irányba ment az a fiú. Én meg hittem nekik. Csak ott megyek békésen, amikor kiugrik a fiú. Úgy megijetem hogy két percig nem beszéltem! Bezzeg ők addig röhögtek rajtam.

   Egyik pénteken én voltam a hetes. Mi pontot kapunk azért, ha kitakarítjuk a termet, úgyhogy jól kellett csinálni. De pénteken szokott jönni egy hittanos csoport tanítás után, és mindig összepiszkolták a termet. Kérdeztük az ofőt, hogy mit csináljunk. Azt mondta, zárjuk be a termet. Jó. Az egyik barátnőm segített nekem kitakarítani, aztán mi hülyék bent maradtunk, és úgy zártuk be az ajtót. Úgy gondoltuk, hogy megvárjuk míg elmennek. Jöttek, nyitották volna az ajtót de nem nyílt. Elkezdtek dörömbölni, kiabálni hogy tudják, hogy van bent valaki. Mi úgy megijedtünk, hogy annak a falnak a sarkába bújtunk, amin az ajtó van, hogy a kulcslyukon keresztül ne lássanak meg minket. Valamiért felhúztuk még a kapucninkat is. De én közben bizonygattam, hogy nem tudnak bejönni, nálam van a kulcs.
   Elkiabáltam. Kiderült hogy odahívták a takarítókat, hogy kinyissák az ajtót. Kinyitották, mi meg ott guggoltunk a sarokban fejünkön a kapucnival. És egy csomó tőlünk fiatalabb gyerek bámult minket.

   Tizennégy éves vagyok. A barátnőim is ugyanennyi idősek, bár időnként még az öt éves szintet is nehezen érjük el. Egy délután sétálni mentünk a Tiszára. Kezdődött minden azzal, hogy észrevettem egy srácot, akiről tudtam, hogy az egyik barátnőm kiszemeltjének egy jóbarátja. Mikor ezt szóvá tettem, ő nem akart tovább jönni, hanem megindult a legközelebbi lépcsőn felfelé az útra. Én rángattam lefele a lépcsőn, hogy nyugodjon meg, csak a haverja az, nem kell félnie, jóban vagyok vele. De nem. Az egészből aztán az sült ki, hogy ott ültünk a lépcső két végén, és úgy kommunikáltunk. A srác ezt meg végignézte. Végül elhatároztuk, hogy én lent, ő meg fent megy. Mikor aztán már visszafelé mentünk, végig nyaggatott, hogy nekem tetszik a kiszemeltjének a barátja, én meg bizonygattam, hogy nem, meg alacsonyabb is nálam, stb. Közben a srác már arrébb ment a problémás helyről.
   Ahogy a lépcsőhöz értünk, felfutottam, de megbotlottam, és egy orbitálisat taknyáltam, közben még jó hangosan fel is sikítottam. Annyira fájt a lábam, hogy leszaladtam az egyik csónakhoz, levettem a zoknim meg a cipőm, és vízzel hűtöttem a lábam. Közben a srác távolról figyelt. Mikor végeztem, elkezdtem a zoknit a térdemhez csapkodni, hogy a csomó kijöjjön belőle. Aztán véletlenül elengettem, és az a víz felé szállt. Azt hittem, beleesik a vízbe, de épp a csónak szélére esett. A barátnőm már a hasát fogva röhögte, mit csinálok. Végül villámgyorsan felszaladtunk az útra. Utána a játszótérre mentünk. Kitaláltuk hogy a libikókán, aki lent van, az mond az One Directionnal kapcsolatos dolgot. Nagyban üvöltöztünk, mikor az a fiú jött biciklin. Én éppen teljes torokból:
   – RÉPÁÁÁK!!!
   Ezek után fogalmam sincs, mit gondolhat rólam.

   Nem is olyan régen történt, amikor a tesómnak a néptáncos biziosztása volt. Nagyon vártam, mert az a fiú is ott volt, aki tetszett. Aha. Ekkor még nem tudtam, hogy mi fog történni. Este olyan fél 11 körül már szinte mindenki hazament, csak mi maradtunk, három család (köztük az a fiú is aki tetszik nekem a családjával) és a néptáncos tanárok.
   Apáék illuminált állapotban voltak, és sokat röhögtek a fiú apukájával, akivel mellesleg a legjobb barátok. Hülyültek, táncoltak, énekeltek, amikor apa mondta annak a fiúnak, hogy táncoltasson meg. Szinte kérlelte.
   Mindenki szakadt a röhögéstől, még a fiú is, pedig tudta, hogy nekem bejön. Igazából meg sem bírt szólalni. Persze én totál elvörösödve ültem ott, és próbáltam mondani, hogy nem kell... Nagyon ciki volt!

   Na, rólam tudni kell azt, hogy igen szerencsétlen vagyok. Egyik nap mikor felkeltem, és kinéztem az ablakon, látom, hogy esett a hó. Nagy teraszunk van, és körül van véve korláttal, ami nem olyan magas. Elkezdtem oda-vissza csúszkálni, egyre gyorsabban, amikor hirtelen valahogy elértem a korlátig. Nem hogy megálltam volna, nem, én belekapaszkodtam, és átrepültem rajta. Zuhantam körülbelül két métert. A kezemre estem. Eközben anya végig nézett, felvette videóra, és... röhögött megállás nélkül. Eltelt kb. 2 perc... igen, 2 percig feküdtem mozdulatlanul a fűvön, amikor anya hirtelen felordít, hogy:
   – Baszdmeg, meghalt a gyerek!
   Na igen... Lerohant hozzám, felsegített, apunak szóltunk, majd elindultunk a kórházba. Ott kaptam ilyen kis csuklómerevítőt, amit hat hétig hordanom kellett. Mondhatom jót röhögtek az osztálytársaim rajtam, mikor elmeséltem a dolgot. Azóta nem megyek a korlát közelébe.

   A barátnőimmel, Zsófival és Rékával elmentünk strandolni. Fürdés után kimentünk a röplabdapályára röpizni. Egyszer csak Zsófi kitalálta, hogy csináljunk egy videót az utókor számára. Ami végül 10 perces lett. Megegyeztünk, hogy senkinek nem mutatjuk meg, mert... hát lettek benne elég érdekes részek is.
   Elmentünk egyszer Rékával megnézni pár fiút a focipályára, mert ott volt a barátom, és elhívott. Nagyban ücsörgünk a kispadon, amikor Rékának támadt egy ötlete, hogy nézzük meg a vidit. Néztük, és nagyon hangosan elkezdtünk vihogni. Erre odajön a barátom, hogy min vihogunk? Ugye egy 10 colos tabon néztük, és hát elég nagy a képernyője, és hát pont az a rész volt, amikor Rékával énekelve örömtáncot jártunk. Na igen, de behalatszott hogy: "Jaj, istenem, elszakadt a fürdőruhám! Gyertek már segíteni, beszorultam." És ugyebár Zsófi ösztönből odakapta a kamerát, és hát pont látszott Rékának a... szóval az a része, amit isten okkal tett oda. És ugye pont Réka volt ott velem a focipályán.
   Mondanom se kell, Réka nem jön velem többet oda. Legalábbis ha ott van a barátom, nem.