Ciki sztorik - valós történetek

   Barátnőmmel, Melindával még a nyáron elmentünk biciklizni. Voltak gödrök az úton, meg egy hosszú árok is. Melinda egy viccet mondott nekem, én meg annyira nevettem, hogy  belementem az egyik lyukba, és beleestem az árokba. A barátnőm meg kiabálta hogy:
   – Eszteeer!
   De már késő volt, mert ő is beleesett mellém. Hassal feküdt, úgyhogy nem láttam az arcát, tehát megszólaltam:
   – Melinda! Éilsz?
   Ekkor láttam hogy mozog a válla, tehát röhögött.
   Az emberek meg nem kicsit néztek, hogy ez a két hülye vajon mit csinál az árokban...

   Olyan fél éve történt velem az eset, mikor a középiskolában, ahova járok, ballagás volt. A testvérem és a legjobb barátom testvére osztálytársak voltak, ahogy mi is. Természetesen mind a ketten ott voltunk, szóval azért el tudtunk beszélgetni. Így a ballagás viszonylag elég gyorsan lezajlott. Sokat beszélgettem ezzel a haverommal, meg az igazgató bácsival is, akivel nagyon jóban vagyunk. A testvérem és a családtagjaim mentek, hogy elkészüljenek, mert ugye megyünk vacsizni, stb. Mondtam nekik, hogy egy óra, és hazamegyek, csak beszélek még ezzel a fiú haverommal, úgyis csak később megyünk vacsizni. Felmentünk a mi termünkbe ezzel a fiúval, és elkezdtünk beszélgetni. Mindig találunk valami közös témát. Tíz perc után csönd lett, percekig nem szólaltunk meg, míg egyszer csak megkérdezi:
   – Van barátod?
   Meglepődve mondom neki:
   – Nincs, neked van barátnőd?
   – Nincs, de akkor te szűz vagy. Igaz?
   – Most ez miért érdekel annyira? – kérdeztem tőle.
   – Nincs semmi baj, ha az vagy...
   – Igen az vagyok, most örülsz? De ha már így elmondtam most mond el te is!
   – Én nem vagyok az – Mondta elégedetten.
   – Tényleg? Na, és milyen érzés csinálni?
   – Nem mondom meg. ... Inkább megmutatom.
   Mind a ketten elkezdtünk kacagni. Majd közelebb jött hozzám, és a fülembe súgta:
   – Nem vicceltem.
   Majd megcsókolt. A szívem egyre hevesebben vert, elkezdtem remegni, hiszen mindig nagyon tetszett ez a fiú. Levette a pólómat, én pedig lecibáltam róla az övét. Ő kigombolta a nadrágomat, újra elkezdtünk csókolózni, amikor egyszer csak kinyílt az ajtó. Ki más lett volna, mint az igazgató? Ránk nézett, és csak ennyit mondott:
   – Gumit használjatok!
   Majd becsukta az ajtót. Mind a ketten nagyon meglepődtünk, hogy nem kezdett el torka szakadtából üvölteni. Ennek talán az volt az oka, hogy nagyon jóban voltam vele, vagy talán csak jó napja volt. Nagyon ciki volt, azt sem tudtam, hogy nézek ezután az igazgató szemébe... Na mindegy, a fiúval lementünk az udvarra, ahol a fülembe súgta:
   – Később folytatjuk, amit elkezdtünk.
   Azóta is járok vele.

__

   Egy szép pénteki nap a nyolcadik osztályosoknak oltás volt. Reggel volt, fáradt voltam, nagyon köhögtem, és már napok óta nem aludtam. Össze-vissza beszéltem, és alig értettem, ki mit mond, vagy csak pár szót egy mondatból.
   Egy nagyon aranyos fiúval mentem a buszon, aki egy évvel volt idősebb nálam. Megkérdeztem, neki fájt-e az oltás, milyen volt? Ekkor azt válaszolja – nem pontosan emlékszem de valami olyasmit –, hogy:
   – Nem fájt, csak a doki elég gyökér volt. Ott állt, és akkor... stb.
   Én ebből csak annyit értettem, hogy "áll". Ekkor megkérdezem tőle:
   – Mi áll?
   Persze egyből mindenki a rosszra gondol, a kukira. Ekkor furcsán nézett rám, és azt mondta:
   – Most nem áll.
   Utána kérdeztem tőle:
   – Na és milyen hosszú volt?
   Erre azt felelte:
   – Tizennyolc centiméter, de most már hagyd abba, nem hiszem el, hogy reggel is csak ezen jár az eszed!
   Természetesen csak arra gondoltam, mennyi ideig tartott míg szurit adtak neki. Nagyon leégtem előtte, de még mindig barátok vagyunk, és az oltást is túléltem.

__

   Egy átlagos hétfő volt. Vége lett a hatodik óránknak, és mindenki mehetett haza. Mivel nekem akkor épp nem jött buszom, ezért elmentem az egyik barátnőmmel a városba, és az unokatestvérével, aki hát egy nagyon helyes fiú. Elmentünk mekizni. Mikor végeztünk, leültünk egy padra. Mivel a barátnőmnek el kellett mennie, ezért az unokatestvérével maradtunk. Megláttunk a pad előtt egy jó nagy adag kutyakakit. Mivel elég forgalmas volt ez a tér, ezért hatalmas szemekkel bámultuk, ki fog belelépni. Telt az idő, 10-20 perc, de az istenért se lépett volna bele valaki. Ekkor jön egy csapat páwa gyerek, és az egyik  hangosan hozzám szól:
   – Cica, ugye nem ezzel a nyomi gyerekkel jársz?
   És ekkor bámm, belelép a kutyakakiba.
   Hogy ebben mi nekem a ciki? Úgy röhögtem, hogy  bepisiltem. Égett a pofám a barátnőm unokatestvére és az összes páva gyerek előtt.

__

   Egy szép tavaszi napon volt, amikor az első órámon ültem, ami matek volt. Egyszer csak elkezd valaki kopogni. Kinyitja az ajtót, és csak nem... Csak nem apa az? De igen.
   – Jó napot tanárnő, elnézést a zavarásért! Lilikém, otthon hagytad az uzsonnádat!
   Ekkor megpillantom anyát, amint apa háta mögött integet be nekem.
   Szólók apának hogy:
   – Apa, menj már ki, leégettek az egész osztály előtt.
   Ekkor apa az uzsonnás dobozomat fogja, és lerakja az ajtó elé a küszöbre, és eltűntek. Azt hadd ne mondjam, hogy nem 8 éves vagyok hanem 16, és hogy az egész osztály röhögött, és leégtem mindenki előtt.   

__

   A buszmegállóban álltam, és ott volt az a fiú is, aki tetszett nagyon. Épp már léptem fel a buszra, amikor ránéztem, nem láttam hova lépek, és természetesen csak én lehetek ilyen szerencsétlen, hogy elessek a saját lábamban. Ami természetesen megtörtént, betörtem az orromat, és csurgott belőle a vér az egész buszon. Nem volt nálam zsepi, ezért kértem a mellettem ülő nőtől, legalábbis azt hittem nő. Időközben a hangjából, és abból hogy nincs melle, meg kicsit borostás is volt, kikövetkeztettem, hogy egy transzvesztitától kértem papírzsepit. Nagyon meglepődtem, nem tudom mi járt bennem, de megkérdeztem az illetőt, maga nő vagy férfi? Nem tudom hogy csinálhattam ekkora baromságot, na mindegy, a nő vagy férfi vagy isten tudja mi elkezdett bőgni.

   Tegnap átjött hozzánk egy fiú, mert korrepetálnia kellet engem matekból. Anya mindig kérdezgette, hogy megy-e, meg hogy kérünk e sütit. Annyira égő volt, mert a fiú is már rámnézett, hogy mikor hagyja már abba. Amikor anya bejelentette, hogy őneki mennie kell dolgozni, kezdtünk örülni neki. Mikor anya kiment az ajtón, a fiú a szemembe nézett és megcsókolt. Miközben smaciztunk, apa mindent látott. Pedig apa a nagyon szigorú emberek között van. Mikor észrevette, annyira kiborult, hogy a fiút úgy kidobta az ajtón, mint macskát szarni. Másnap bosszúból a fiú az egész suli előtt lehúzta a gatyámat. Hát nekem sosem jön össze semmi!

   Volt egy osztálytársam, akibe nagy szerelmes voltam. Kaptunk egy projektet amit nekünk kellet megcsinálni. Megbeszéltük, hogy másnap átjön. Másnap csörgött a kaputelefon. Abban a percben meg sem mertem szólalni, és csak megnyomtam a gombot. Ott álltam az ajtó mögött és hallottam a halk lépteit. Fél perc sem telt el, és kopogott. Nagy örömömbe kinyitottam az ajtót, és a nyakába ugrottam. Majdnem szájon csókoltam, mikor döbbenten láttam, hogy nem ő az, hanem a postás. Ez volt életem legcikisebb napja.

   Egyszer még nyolcadikban az ofőnk kitalálta, hogy menjünk el az osztállyal táborozni. Nem igazán rajongtunk az ötletért, de azért elmentünk.
   Tudni kell rólam, hogy van egy fura szokásom, mégpedig az, hogy ha ott alszok valami idegen helyen, akkor én éjfélig fent vagyok, majd 1-2 óra fele mindig kimegyek, majd elkezdek járkálni a folyosókon.
   Első nap este 10 óra körül volt, a fiúk még fent voltak, a lányok már aludtak. Elhatároztam, hogy most megpróbálok aludni. Nem sok sikerrel jártam, mert automatikusan felkeltem magamtól éjfélkor. Most nem mentem ki, mert lusta is voltam, meg féltem is egy kicsit, mert kintről fura hangokat hallottam. Egyszer csak hallom, hogy valaki ott motoszkál az ajtó előtt. Látok egy árnyékot is. Megfogtam a zseblámpám, bekapcsoltam, és gyorsan kerestem valamit, amivel leüthetem az illetőt. Nyílt az ajtó, erre én megfogtam az egyik melltartóm, és nekidobtam az illetőnek, miközben azt kiabáltam hogy: – Rohadj meg te démon!
   Ekkor felkapcsolja az egyik barátnőm a villanyt, és látom, hogy az ofőnk volt az. Azért jött, mert az egyik barinőm rosszul volt, és hozott neki gyógyszert. Egy kicsit se égett a fejem... Szerencsére megúsztam egy figyelmeztetéssel. Egy hónapig én voltam a téma, áhh...

   Ha állandóan ugat egy kutya, egy kis jutalmazással be kell idomítani, hogy ne ugasson. Persze nem biztos, hogy meg lehet tanítani, de megpróbálni mindenképpen érdemes. Például kajáéert az enyém képes elénekelni akár a Himnuszt is, sajnos ennek az a hátulütője, hogy egy idő után csakis kajáért csinálnak bármit is. Az enyém olyan kis dög, hogy ha pédául azt kérem tőle, hogy hozza ide a játékmalacát – négy-öt játékot tud megkülönböztetni név alapján – akkor előbb lecsekkolja van-e nálam valami kaja. Ha nincs, akkor nem biztos, hogy idehozza.
   Ja, hogy ciki sztori? Hát amikor egész pici korában egyszer összefosta az előszobát éjjel, és egyenletesen szétterítette az anyagot a kövön, akkor volt öröm és boldogság.

   Az egyik barátnőmmel az iskolaudvaron sétáltunk, és bementünk a focipályára. Ott volt az a fiú aki mindkettőnknek tetszett. Leültünk a focipályán lévő lépcsőre, ahonnan őket nem látjuk, és elkezdünk arról a srácról beszélni, hogy milyen aranyos, meg helyes, stb. Aztán amikor becsengettek, és mentünk föl, kiderült, hogy a közelben állt, az egészet hallotta. Ekkor elkezdtem röhögni, és nem bírtam abbahagyni, viszont a barátnőm elpirult és mint a főtt rák, tök vörös arccal égett. Sajnáltam, de én inkább csak röhögtem ezen a sztorin.

   Volt két barátnőm, akik tudták, hogy annyira szerelmes vagyok egy fiúba, hogy tollal végig írtam a kezemet a nevével órán. És ez így ment minden nap április 1-éig. Az egyik barátnőmet nagyon csúnyán megvicceltem, ezért bosszúból elmondta a fiúnak, hogy végig írtam tollal a kezemet a nevével, és hogy majd nézze meg a következő szünetben. Ezt hallotta a másik barátnőm, és figyelmeztetett. Uramatyám! Rohantam a mosdóba, és egész órán sikáltam a kezem. De sajnos az alkoholos filc nem jött le. Kicsöngettek. Elkezdett remegni a lábam, és nem tudtam, hova bújjak. A közelben volt egy férfi mosdó, be is rohantam. Felmásztam a vécétartály tetejére, ami a plafon közelében volt. Ültem ott, és néztem ki a fejemből, mikor benyit valaki. Óóó jaj! Pont a fiú volt, akit szeretek. Majd elővette, és elkezdett pisilni. Szemem, szám kikerekedett, de mért nem a piszoárhoz ment? Majd meglátta hogy rémült tekintettel ülök a vécé tartályán. Ő se, én sem szolaltunk meg egy percig. Aztán leszedett onnan, és megnézte a kezem. Rémületemben kirohantam, és nekimentem az igazgatónőnek. Rákérdezett, hogy mit kerestem ott, én meg remegő kézzel néztem a szemébe. Majd kijött a fiú, átkarolt, és azt mondta, hogy ő vitt be. Ő kapott egy osztályfőnöki intőt, én megúsztam. Végülis jó lett a vége, összejöttem a fiúval...

   A suliban voltunk, már épp, hogy vége lett az ötödik óránknak. A napközisek indultak a napközibe, akik haza mehettek, ők is indultak. Még szünet volt, és én napközibe mentem.
   Kimentem a folyosóra és nézelődtem, kivel tudok majd kicsit még hülyülni. Nem volt senki, de egy pillantra rá megjelent mögöttem az idióta osztálytársam. Nem tudtam, hogy ott van, és hát buggyos, laza nadrág volt rajtam. Ő hirtelen lehúzta. Akkor bazi nagyot égtem! A folyosón mindenki látta. És bazira ideges voltam, és kiabáltam idegemben, és nagyon sírtam. Életem legcikisebb dolga történt velem.

   Kint teregettem az erkélyen, kétéves unokám a szobában játszott. Aztán oda akart totyogni hozzám, és sikeresen rámcsukta az erkélyajtót. Köpni-nyelni nem tudtam, ki voltam zárva egy szál bugyiban és melltartóban. Mutogattam neki, hogy fordítsa el a kilincset, meg is próbálta, de nem sikerült neki. Akkor a szomszédoknak kezdtem el kiabálni, de nem hallott meg senki. A következő ötletem az volt, hogy kitöröm az üveget, de ilyen vastag háromszoros üveg volt a műanyag ajtóban, nem voltam benne biztos, hogy képes vagyok rá, na meg a gyerek is ott volt a másik olalon, nem akartam, hogy megsérüljön. Ha meg csak félig sikerül kitörnöm, akkor be se jutok, és nem is tudom megakadályozni, hogy megvágja magát, ott vérzik el a szemem előtt...
   Elkezdtem neki az ajtón kereszül énekelni, mutogatni, hogy lekössem a figyelmét. Attól féltem, hogy elkolbászol valamerre a lakásban, egyedül meg nem hagyhatom, akkor biztos átmegyek az üvegen...
   Másfél órán át szórakoztattam. Végül közölte, hogy éhes. Ajaj, ha kimegy a konyhába... de látszott rajta, hogy álmos is. Nagyokat pislogott, majd fogta magát, és lefeküdt a heverőre. Nagy kő esett le a szívemről. Nem mertem már kiabálni, csöndben ücsörögtem az erkélyen, és vártam.
   A jószerencse végül a férjem képében jelent meg, ahogy hazaért a munkából. Nem kicsit lepődött meg, mikor azt látta, hogy integetek az erkélyről, miközben a gyerek békésen szundikál a szobában.

   Egyszer felhívott a barátom engem, meg pár haverját, hogy menjünk el hozzá filmet nézni. Oké, elmentem. Többségében fiúk voltak, ő meg négy másik, és csak két lány, én meg egy másik.
   A fiúk választottak filmet, persze horror filmet...
   Elindult a film. Tudni kell rólam, hogy elég ijedős vagyok, még 17 éves koromban is. A film közepén már nem bírtam tovább, így azzal a kifogással hagytam ott a többieket, hogy kimegyek a mosdóba. Kerestem a WC-t, de nem találtam. Elég nagy a házuk, és most először voltam ott náluk. Egyszer csak egy szobában találtam magam, az ő szobája volt. Nem csuktam be magam mögött az ajtót, körülnéztem, és ott volt a pulcsija az ágyon. Beleszagoltam. Majd hallom, hogy jön fel valaki, ő volt az.
   – Mit csinálsz itt? – kérdezte felvont szemöldökkel és egy sunyi mosollyal.
   – Csak a mosdót kerestem – mondtam halkan.
   – Persze – mosolygott tovább.
   – Na jó. Csak már nem bírtam tovább a filmet.
   – És mást bírnál?
   Ekkor közelebb jött hozzám, elkezdtünk smacizni, majd elkezdett engem vetkőztetni. Amikor a közepén voltunk a dolognak, egy hatalmasat nyögtem. Mikor végeztünk, gyorsan felöltöztünk, és mentünk volna ki, de akkor láttuk, hogy nem volt becsukva az ajtó, odagyűltek a többiek, biztos mindent láttak. De az volt a hab a tortán, hogy fel is vették videóra. Égett a fejem, az biztos! Nagyon ciki volt, főleg, hogy pár fiú haverját nem is ismertem.

   Már nem tudom pontosan mikor történt, kb. egy éve, de voltam egy ilyen beltéri csúszdaparkban egy táborral. Nagyon szeretem az ilyen csúszdákat. Csak annyi volt a baj, hogy van ott egy olyan gyorsulási csúszda, amin véletlenül nem ültem le teljesen, és felcsúszott a bugyim hátul, mintha tanga lenne. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, mert már máskor is volt egyszer ilyen velem, mindig, amikor beleérkezek a vízbe, megigazítottam. De most megláttam uncsim, hogy a csúszda előtt fut, és keres engem, és gyorsan utánamentem. Sajnos nem vettem észre, hogy hátul kint van a popóm. Ezt uncsim közölte velem, miután néhány nagyobb fickó hátul ordibálta nekem, hogy mi van Hófehérke. A lábam és mindenem a bikinin kívül nyáron le volt barnulva. A táborban kisebbek voltak, nem is nagyon látták meg, mert mindenki csúszdázott, csak mi álltunk egy ilyen hídnál.

    Egyszer én és a legjobb barátnőm együtt töltöttünk egy napot. Reggel felkeltem, és rohantam át hozzá, mert egy hónapig nem volt itthon. Azt tudni kell, hogy ketten együtt nem vagyunk normálisak. Mikor átmentem hozzájuk, szorosan megöleltem. Elhatároztuk, hogy kimegyünk a kertbe, és vakon sminkelünk. Na ez meg is történt. A szomszédjuk egy nagyon helyes gyerek volt, de úgy tudtuk, hogy nyaralnak. Így én elkezdtem ordítozni szétbarmolt fejjel, hogy:
    – Jaj Pisti, én úgy szeretlek! Olyan helyes vagy, hogy mindjárt meghalok. Jaj, csak kapnék tőled egy csókot! – meg még pár ilyen mondat.
    Amikor nagyban röhögtünk a barátnőmmel, észrevettük őt az ablakban. És ami még cikibb, mellette volt a barátnője. Lehet, szégyellnem kellet volna magam, de elkapott a röhögőgörcs. Persze azért később már bántam. Azóta jóba lettem a fiúval, de a barátnője még mindig nem csíp.
    Most, miközben írtam ezt, szétröhögtem magam ismét...

   Suliban voltunk. A negyedik óra után kicsengettek, majd én és az egyik legjobb barátnőm úgy döntöttünk, hogy nem megyünk ki – 30 perces szünet volt –, hanem bent maradunk a lenti folyosón. Épp felmosott a takarítónő a lenti folyosón – van vagy 5 méter hosszú folyosó. Én és a barátnőm úgy döntöttünk, hogy végigszaladunk a vizes folyosón. Erre fel, jön le a lépcsőn egy fiú – épp aki nekem tetszik –, és mondjuk neki, hogy várjon egy kicsit. Kérdezte hogy miért, elmondtuk neki hogy mit akarunk,. Azt mondta, hogy a folyosó végére áll, és majd megnézi hogy "csúszkálunk". Mondtuk hogy oké, és el is indultunk a barinőmmel. Futottunk mint állat, mire a csúszós részhez értünk. Csúsztunk vagy 1-2 métert oszt a végére is értünk. De nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy a folyosó végén volt egy bazi kemény fal, és hát nekiütköztünk a falnak. Barátnőmnek az orra betört, nekem meg a csuklóm tört el. A fiú meg csak röhögött mint állat kábé öt percig. ... Utána már mi is.

   Nyári táborban a kísérő tanárok kitalálták, hogy menjünk el sétálni. Mi persze hárman lányok kijelentettük, hogy nem megyünk sehova. Egyedül voltunk a táborban, csak a táborvezető volt még fent a kis házban... Hát eleinte a házban maradtunk, de elkezdtünk félni és kiültünk a tábor kapujába, és lestünk befelé a sötét táborba, hogy a táborvezető mikor ugrik elő egy láncfűrésszel. Aztán a végén már annyira paráztunk, hogy kimásztunk a kerítésen, és a többiek után mentünk a kikötőbe.

   Háttér:
   – hősünket a középiskolai kollégiumból ismerem – kis seggdugasz;
   – a nagyvárosi kapitányságon és a kisvárosi őrsön is van civil kapcsolatom.
    Hősünk miután elég ramatyul teljesített a technikum fontolva haladóknak szervezett szakágán is, elment rendőrnek. Egy ideig a nagyvárosi kapitányságon dolgozott, de átkerült a nem messze lévő kisváros őrsére.
    Átvezénylése után nem sokkal a reggeli buszra felszállt egy alkoholobogár, és nem volt képes felfogni, hogy fizetni is kéne. A sofőrnek indulnia kellett, de a félhalottat se akarta magával vinni, ezért azt eszelte ki, hogy megáll a város szélén lévő őrsnél, és bekiabál, hogy szabadítsák meg tőle.
   Hősünk intézkedett is, részeg lecibálva. Aztán bevitte a jardra az öntudatlanság közeli detoxolni valót és kiverte belőle a meleg szart is. A kollégái csak nézték.
   Hősünk egy idő után észrevette, hogy egyedül hagyták a munka dandárjában, és értetlenkedve megkérdezte:
   – Mi van, ti itt nem szoktátok verni őket?

dr. Mesterséges Színezék